A történeti Magyarország legnagyobb sváb nyelvszigetét a Nagykároly és Szatmárnémeti vidékén elterülő 31 német falu alkotta. Lakóik legnagyobb részét Károlyi Sándor telepítette le 1712-ben. Később, szórványosan, az 1800-as évek elejéig Sárospatak környékén (Hercegkút, Károlyfalva); Baranyában (Nagyárpád, Gyód, Köblény, Hegyhátmaróc); Tolnában (Tevel, Kovácsi, Kisdorog, Zomba és Aparhant), Pest megyében (Hajós, Taksony) telepedtek le. A közvélemény azonban sváboknak nevezi a történeti Magyarország területén lakó németeket a szepesi szászok, a bányavárosi németek és az erdélyi szászok kivételével, jóllehet a 18. századi német telepesek közt a felsoroltak kivételével legfeljebb szórványosan akadtak svábföldi telepesek.

Forrás: Néprajzi Lexikon