Hírek

Országos kisebbségi vezetők a legsürgetőbb gondokról

Csaknem valamennyi országos kisebbségi önkormányzati vezető a parlamenti képviselet régóta húzódó hiányát nevezte a legsürgetőbb problémának. A nemzetiségek emellett a kisebbségi oktatás helyzetéért aggódnak leginkább, a cigány vezetők a szegregáció mielőbbi felszámolását sürgetik.

Elcsépelt téma. Így válaszol Kreszta Traján, a Magyarországi Románok Országos Önkormányzatának elnöke a kisebbségek számára legfontosabbnak ítélt teendőket firtató kérdésünkre, majd magyarázatként hozzátette: bár számos nekirugaszkodás volt már, a magyar törvényhozás a rendszerváltás óta adós a kisebbségek országgyűlési képviseletének biztosításával. -- Lehet mutogatni a szomszédos országok gondjaira vagy kisebbségpolitikájára, ám tény: Romániában például annak ellenére megoldott a magyarság parlamenti képviselete, hogy ott nincs külön erről rendelkező kisebbségi törvény -- fogalmaz Kreszta Traján.

"Ezek a kérdések háttérbe szorultak"

Lerágott csont. Ezt már Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke mondja, ezzel is jelezve: az országgyűlési képviselet kérdésének megítélésében egyetértés van a nemzetiségek között. Heinek Ottó úgy látja: a politikai elit számára az Európai Unióhoz csatlakozás óta sokkal kevésbé fontos a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, mint korábban. -- Amíg a csatlakozási tárgyalások során a brüsszeli elvárások nyomán is kiemelt hangsúlyt kaptak a nemzetiségeket érintő problémák, azóta ezek a kérdések háttérbe szorultak - vélekedik Heinek Ottó. A parlamenti mandátumokról szóló passzusokat hiányolja Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke is.

Az önkormányzati vezetők szkeptikus megnyilatkozásaik ellenére valamennyien bíznak abban, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi kérdésekkel foglalkozó közjogi munkacsoportjának és az ombudsman által életre hívott kerekasztalnak 2008-ban érdemi előrelépést sikerül tennie. Más kérdés, hogy a részletekben - például a választási rendszer szabályainak kialakításában - nem azonosak az érdekek, hiszen amíg Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke lapunknak nyilatkozva a létszámarányos parlamenti érdekképviselet fontosságát emelte ki, ez a kis létszámú nemzetiségek számára kedvezőtlen alternatíva. - Ha a pártok komolyan gondolják a hazai roma társadalom parlamenti érdekképviseletét, akkor ennek még ebben a ciklusban meg kell valósulnia. Az országgyűlési mandátum az egyik záloga annak, hogy a jelenleg a társadalmi ranglétra legalsó fokán álló cigányság helyzete érdemben javuljon - fogalmaz Kolompár Orbán.

Az OCÖ elnöke hangsúlyozza: a parlamenti képviselet mellett kedvezményes mandátumot kellene biztosítani a kisebbség tagjainak, hogy képviselőik bejuthassanak a települési és megyei önkormányzatokba. A törekvés megvalósulását Kresztra Traján, a román önkormányzati elnök is a legsürgetőbb feladatok közé sorolja. Kisebbségi mandátumot egyszer már adott az Országgyűlés, ám a törvény ezen része végül nem lépett hatályba. A parlament még 2005-ben iktatta be az önkormányzati képviselők megválasztását szabályozó törvénybe a kedvezményes mandátum intézményét, amely szerint a kisebbségi önkormányzati választáson legtöbb szavazatot megszerző jelölt automatikusan bekerülne a települési közgyűlésbe is. A rendelkezést viszont az Alkotmánybíróság a választójog közvetlenségének és egyenlőségének elvébe ütközőnek találta, ezért végül kikerült a jogszabályból, s a képviselők azóta sem találtak - sokak szerint nem is kerestek - alkotmányos megoldást a kisebbségi és a települési önkormányzatok közötti intézményi kapcsolat megteremtésére, ezt a kisebbségek érdekvédői azóta sérelmezik.

Mi lesz a kis iskolákkal?

A másik leggyakrabban hangoztatott aggodalom a nemzetiségi oktatás jövőjével függ össze. A gyermeklétszám általános csökkenéséből és az önkormányzatok nehéz anyagi helyzetéből adódó integrációs és iskola-összevonási törekvések ugyanis immár elérték a nemzetiségi oktatást felvállaló intézményeket is. Békés megyében például a kétegyházi román kétnyelvű iskolát akarta a helyi képviselő-testület beolvasztani, ám ezt a helyi kisebbségi érdekvédők megakadályozták. Legnagyobb gondban azok az iskolák vannak, amelyek kis településeken működnek. Ezt a magyarországi németek és a horvátok is egyre súlyosabb problémának tartják.

- Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében a gyerekeink jelentős része egy-kétezres lélekszámú falvakban él, viszont a kistérségi iskolaszervezésbe nem illik bele a nemzetiségi oktatás - vélekedik Szolga József, az Országos Horvát Önkormányzat hivatalvezetője. Hozzáteszi: indokoltnak tartják, hogy a nemzetiségi oktatásban alacsonyabb csoportlétszámokkal is fent lehessen tartani az önálló osztályokat.

- Tisztában vagyunk azzal, hogy az egész magyar oktatásügyben komoly változások zajlanak. Nem az ésszerű megoldások kerékkötői akarunk lenni, ám a döntéshozóknak el kell fogadniuk: a nemzetiségi oktatás sérülékenyebb, ezért a diákokat az átszervezések is súlyosabban érinthetik, mint az általános tanterv szerint oktató iskolák tanulóit - érvel Heinek Ottó. Jelenleg mintegy kétszázharminc német nemzetiségi iskola van az országban, ugyanakkor, amint arra az önkormányzati vezető rámutat, az országos nyilvántartásban esetenként olyan intézmények is felbukkannak, amelyekről ők maguk nem is tudták, hogy ott nemzetiségi oktatás folyik. Ez felveti a gyanúját annak, hogy egynémely intézmény csak az emelt fejkvóta miatt kéri az átsorolást.

Amíg a nemzetiségi kisebbségek számára önálló iskoláik megmentése jelent kihívást, a roma vezetők a szegregáció felszámolásáért küzdenek. Amint azt a témában rendezett januári konferencián részt vevő miniszterelnök felszólalása jelezte, ez kormányzati szándék is, például a 2007 szeptemberétől hatályba lépett új beiskolázási körzethatárok is ezt a célt szolgálják. Kolompár Orbán hangsúlyozza: a cigány gyerekek felzárkóztatása és jó színvonalú iskoláztatása mellett a fiatalok piacképes szakképzésére is szükség van ahhoz, hogy a felnövekvő generáció tagjai ne automatikusan a munkanélküliek, a leszakadók táborát gyarapítsák.

Előrelépés a kulturális autonómiában

Az országos kisebbségi önkormányzatok hivatalai 2008. januártól önálló költségvetési szervként működnek. Fuzik János kritikaként fogalmazza meg, hogy az erről szóló kormányrendeletet csak december 23-án fogadták el, s az új szisztémában gondot okoz a költségvetési tervezet időbeli elkészítése, másrészt a helyi önkormányzatok munkatársainak is problémát jelent az új, feladatarányos finanszírozásra való áttérés, apparátus híján rá vannak utalva a települési önkormányzatokra. Heinek Ottó is túl bonyolultnak tartja a differenciált finanszírozás adminisztrációját, bár magával az elvvel egyetért.

Ugyan az átállásban lehetnek problémák, ám összességében a lépést mégis pozitívként értékelik a kisebbségi önkormányzatok. Kreszta Traján kiemeli: nagy segítség, hogy ezentúl az önkormányzati hivataloknak nem kell pályázniuk, hanem direkt módon megkapják a központi költségvetésből a támogatásokat. Ez megkönnyíti a kulturális autonómiatörekvéseket is, könnyebben tudnak például intézményeket működtetésre átvenni. Azt, hogy ez mennyire fontos szempont, jól érzékeltetik az önkormányzatok ezzel összefüggő nagyszabású tervei. A román önkormányzat például országos beiskolázású iskolát, gimnáziumot és kollégiumot szeretne működtetni, amit a gyulai önkormányzattól venne át. Példaként hozhatók fel a németek is, akik pedig a jelenleg üzemeltetett iskoláik és kulturális központjuk mellett évek óta hadakoznak a Tolna megyei önkormányzattal a Szekszárdon lévő Magyarországi Német Színház működtetéséért.

B. Papp László

(Forrás: De jure, jogászok magazinja; 2008/01. szám)